Szinte naponta hallunk történeteket és olvashatunk újabbnál újabb cikkeket a kiégésről. Mit is takar ez a népszerű téma és miért van ennyire napirenden? Honnan tudom, hogy érintett vagyok-e?
Mi is az a kiégés?
A kiégés egy olyan állandósult stressz, megterhelés az életünkben, amit már nem tudunk kivezetni, feloldani, így fizikai – mentális – érzelmi kimerüléshez vezet. Fontos itt megjegyezni, hogy létezik jó és rossz stressz (eustressz, distressz) és míg az előbbi jó, ha jelen van az életünkben, mint egy új kihívás miatti izgalom, addig a másodikból, ha túl sok van és nem tudjuk feldolgozni, az súlyos következményekhez vezethet. Fontos még a stresszel való megküzdés fogalma, mert nemcsak az a fontos, hogy mennyi stressz ér minket, hanem hogy ezzel mennyire jól tudunk megbirkózni. Vannak olyanok, akik sok stresszt tudnak magukban jól átforgatni, míg mások kevesebbet is nehezen hordoznak. A kettő különbsége lényeges számunkra, vagyis hogy a stressz mennyisége és a feldolgozási képesség közt mekkora a különbség.
Szintén érdemes arra is gondolni a téma kapcsán, hogy a kiégés nem csupán a munkától következhet be. Erről olvasni leggyakrabban, de a magánéleti tartós, feldolgozatlan stressz ugyanilyen hatással lehet ránk. Ha állandó kritika ér minket a családunk részéről, közeli barátoktól, az ugyanolyan tüneteket okozhat, mint egy munkahelyi túlterheltség. Az okok is gyakran hasonlóak: nem tudunk határt húzni, nemet mondani. Erre sokszor még egy lapáttal rátesz, hogy amikor megpróbáljuk, akkor önzőnek bélyegeznek minket és így még kevesebbet merünk tenni saját magunk képviseletéért, önvédelmünkért.
És az is vizsgálandó, hogy ez mennyire állandó állapot, van-e regenerálódási időszak. Ugyanis egy-egy nehezebb időszak nem okoz kiégést feltétlenül, sőt, ez az élet szerves része, ha tudunk utána regenerálódni. Ha viszont egyre több a fáradtság, fásultság, reménytelenség érzés, elvesztjük a célokat, az életünk értelmét egyre kevésbé látjuk, akkor esélyesen közelítünk a kiégés felé. Ezek már a kiégés jelei.
Miért van ez a téma most előtérben?
Nem csoda, hogy ha a mai nagyon felgyorsult világban, a változó elvárások, a sok bizonytalanság kiszámíthatatlanság közben ez a téma ennyire előtérbe került. Rengeteg dologgal kell egyszerre foglalkoznunk, mindezt nagyon nehéz társadalmi-gazdasági folyamatok közepette. Ráadásul nem is csak azzal foglalkozunk, amivel szerintünk fontos, hanem ami a családunk, barátaink, a társadalom és még sorolhatnánk a listát szerint el kell érnünk. Így kevés idő jut a pihenésre és egyre több mindenbe hajszoljuk bele magunkat, szép lassan azt is elfelejtve, hogy mi volt vele az eredeti szándékunk.
Mit tehetünk, ha felismerjük a kiégés jeleit és ez alapján azt gondoljuk, hogy érintettek vagyunk?
Először is megfigyelni, hogy még az úton vagyunk már vagy már a kiégésben. Ha azt vesszük észre, hogy eltávolodtunk a barátainktól, a családunktól, már nincs hobbink, nem szívesen kapcsolódunk be 1-1 beszélgetésbe, ezek intő jelek. Ha az úton, akkor mindenképpen szükséges változtatnunk, akármennyire is nehéz vagy félelmetes ez a felismerés. Ebben egy önismereti szakember támogatása is nagy segítség tud lenni, csak olvasni róla általában nem elég, mert át kell rágni a témát és megtalálni a saját válaszainkat.
Ha már felkelni is nehéz és komoly erőfeszítés megfőzni a reggeli kávét is, akkor valószínűleg elértünk abba a fázisba, mikor a legfontosabb az, hogy rendbe tegyük a fizikai életünket és ne újabb célokkal és feladatokkal bombázzuk magunkat, amik kapcsán csak újabb stressz és csalódás ér minket. Ilyenkor az öngondoskodás, önszeretet a legnagyobb segítség, megengedni magunknak a pihenést, segít a természetben töltött idő is. Csak ezek után érdemes elkezdeni az önismereti, lelki munkát.
Kinek a hibája a kiégés?
Ez talán az egyik legnehezebb része ennek a témának (is). Ahogy sok más helyzetben, itt is könnyebb a környezetet, a kollégákat, a főnököt, a családot okolni. Míg (mint szintén számtalan más helyzetben), a saját felelősségünkkel való szembenézés lenne nagyon fontos. Például, hogy húzunk-e határokat, mondunk-e nemet. Más nem is tudhatja, hol vannak a határaink, nem várhatjuk el, hogy kitalálja. És persze neki nem is érdeke annyira figyelni ezeket, mint magunknak. Ilyenkor szokott történni, hogy megyünk tovább még egy és még egy munkahelyre és mégis ugyanaz a probléma ismétlődik, ugyanaz a nagy terhelés és nyomás van rajtunk. Célravezetőbb a jelenlegi helyen megpróbálni megoldani a helyzetet, elkezdeni határokat húzni, egyeztetni a feladatokról és ha nem sikerül, még mindig tovább mehetünk, de ott az elején el kell akkor kezdenünk másképp működni, mint eddig.
És igen, sajnos sokszor nem tudunk megváltoztatni bizonyos tényezőket az életünkben, de magunkon akkor is tudunk változtatni. Át tudjuk gondolni, hogy abban az adott helyzetben nekünk mi az igazán fontos, mi okoz örömet és hogy azzal is töltsünk időt. Meglepően gyakran fordul elő, hogy amikor egyszer véget ér a munka, akkor nem tudjuk mit kezdjünk a szabadidőnkkel. Ez egy jel: ha nem tudjuk, hogy mi okoz nekünk boldogságot, akkor már kicsit letértünk a jó útról. Nekünk kell változtatni a dolgainkon, maguktól nem oldódnak meg. És persze ez nem könnyű, mert ismeretlen terep és sokszor félelmetes, de sajnos a kiégés sem kellemesebb helyzet.
A cikk szerzője Vass Anita, a Mental Spa szakmai vezetője