Mióta megnyílt a Mental Spa, egyre több ismerősünktől és barátunktól halljuk, hogy mennyire jó, hogy van egy ilyen hely és jönnek is MAJD. Vajon mitől függ, hogy ki mikor vág bele az önismeretbe?
Mi az a szenvedésnyomás?
A szenvedésnyomás az a valami, ami leggyakrabban rávesz minket a változtatásra. Változtatni ugye mindig fájdalmas, sokkal könnyebb a megszokott rutinok és sémák szerint élni és ez jól is van addig, amíg jól érezzük magunkat. De aztán elkezd valami zavarni. Már a harmadik munkahelyváltáson vagyok túl, de mindig én dolgozom a legtöbbet a csapatból. Na de jól van ez így, hiszen én értek ehhez a területhez a legjobban. Mindig nálunk van a családi Karácsony és egyedül főzök 15 főre minden évben, egyre gyakrabban leszek beteg az ünnepek előtt. De ezt már megszoktam, nem is tudnánk másutt tartani, majd utána kipihenem. Hiába randizom folyamatosan, fenn vagyok online, eljárok szórakozni, edzeni, nyaralok a barátokkal, mégsem ismerkedek meg senkivel. Biztos csak idő kérdése, csinálom tovább, aztán egyszer majd megtörténik.
És igen, néha működik ez, hogy megyünk tovább és csinálunk mindent ugyanúgy és mégis megváltozik a helyzet körülöttünk, de ennél sokkal gyakoribb, hogy eljutunk egy pontra, ahonnan már nehezen tudunk felkelni. És elkezd derengeni, hogy a helyzet kialakulásáért mi is tettünk, nem csak úgy történt velünk. És akkor elkezdünk változtatni, ami ugyan valóban fájni fog, de már kevésbé, mint a helyzet, amibe sodortuk magunkat. Ez a szenvedésnyomás, amikor egy helyzet már több fájdalmat okoz, mint a változás (vagy a mértéke ugyan hasonló, de a változás az ismeretlen, míg a jelen helyzetünk, ha nem is kellemes, de legalább ismerjük.). És elkezdünk nemet mondani a munkahelyen, a családban, elkezdjük megérteni, hogy valójában nem ezt akartuk, nem így akartuk és átrendezzük a szokásainkat azon az áron, hogy emiatt megharagszanak ránk, hogy bizonyos emberek elkopnak mellőlünk, de cserébe azt kapjuk, hogy sokkal inkább olyan életet élünk, amiben van esélyünk boldogabbnak lenni.
Mikor kezdjek el ezzel foglalkozni?
Nagyon gyakori, hogy a mentális egészséggel való foglalkozás csak a szenvedésnyomás hatására működik eleinte. Hogy halogatjuk, hogy beszéljünk a problémainkról, sőt eleinte azt is, hogy beismerjük, hogy egyáltalán vannak. Elhitetjük magunkkal, hogy ez nem is akkora probléma, jól el fogunk tudni vele élni. Vagy félünk, hogy valami olyat találunk, amit nem bírunk el és ezért nem akarunk róla tudomást venni. Aztán belátjuk, hogy ezzel foglalkozni kellene, de halogatjuk a szakember keresést, egészen addig, míg már nagyon nem vagyunk jól. És akkor tapasztalatot szerzünk az önismereti munkában, megtapasztaljuk ennek a fájdalmát és a jó hatásait is. Utólag gyakran látjuk már, hogy ha kicsit korábban kérünk segítséget és kezdünk el foglalkozni a témával, akkor nem lett volna ennyire mély a gödör, ahonnan már sokkal nehezebb volt kimászni. És emiatt van, aki később tudatosan elkezd figyelni arra, hogy időről időre elmenjen „frissíteni” a saját magáról való gondolkodást, átdolgozzon magában 1-1 helyzetet, mielőtt túl nehéz lenne és van, aki legközelebb is megvárja a nagy nyomást és a mélyebb gödör sarkallja lépésre, változtatásra. Ez a folyamat sokban hasonlít arra, ahogy a fizikai jól-létünkkel vagyunk.
Van, aki nagyon meghízik, mire elkezd odafigyelni arra, hogy mit és hogyan eszik és sportol-e és amikor eléri a célját, újra elkényelmesedik és további körökben foglalkozik a témával. Mások az első nehéz időszak után tudatosan odafigyelnek annak ellenére, hogy néha ez nagyon nehezükre esik, de nem szeretnének még egyszer nagyon mélyről kimászni. Szokott ez történni a fizikai fájdalmakkal, csak akkor kérünk segítséget, mikor már mozdulni is alig tudunk, vagy esetleg járunk rendszeresen masszázsra, tornázunk rendszeresen megelőzés céljából? Ez természetesen mindenkinek a saját döntése és ebben is sokfélék vagyunk és széles skálán mozgunk. Akármelyik is vagy, ha már túl nagy a nyomás és azért változtatnál, vagy ha szeretnél rendszeres foglalkozni a jól-léteddel, hogy ne a mély gödörből kelljen kimásznod, érdemes elindulnod az úton.
Ha elkezdek foglalkozni a problémáimmal, akkor örökre beleragadok ebbe a rosszkedvbe?
Azt szoktuk tapasztalni, hogy az a kezdeti félelem, hogy mit találunk, hogy akkor lesz-e megoldás vagy örökre ilyen rosszul érzem magam az viszonylag hamar át tud alakulni abba, hogy ez a helyzet egyszerűen munkát, figyelmet és időt igényel. Amíg próbálunk nem tudomást venni a problémákról, addig ezek szőnyeg alá söprése energiát von el tőlünk, mert próbáljuk őket elnyomni, távol tartani. De amikor szembenézünk velük, akkor már nem tud minket tudat alatt irányítani, hanem el tudjuk kezdeni megoldani. Hiszen már tudunk róla, így feltérképezhetjük, megérthetjük és tudunk döntéseket hozni, hogy esetleg így is inkább megmaradunk a jelenlegi helyzetünkben, de akkor már tudatosan választva azt, vagy inkább változtatunk, hogy jobban érezzük magunkat hosszú távon.
A cikk szerzője Vass Anita, a Mental Spa szakmai vezetője