Család, barátok, rokonok, ismerősök. Alapvető, természetes és fontos emberi kötelékeink, amelyekhez képest a munkahelyiek szinte lényegtelennek tűnnek. Sokan vannak azonban, különösen a fiatal munkavállalók körében, akik legtöbb idejüket a munkatársaikkal töltik, napi 8 órát heti öt napon, míg szüleikkel csak hetente, barátaikkal talán csak havonta találkoznak. Nem mindegy hát, hogy milyenek kollegiális viszonyaink, amik nem csak a munkánkat, de általános közérzetünket is alapvetően meghatározhatják.
A lényegtelentől az alapvetőig
Születésünktől fogva a legfontosabb emberi kötelékeink azok, amelyek a családunkhoz fűznek minket. Kamaszkorunkra a kortárscsoportok tagjainak befolyása válik meghatározóvá, de jellemzően még ekkor is a szüleinkkel és a testvéreinkkel élünk. A párválasztással újabb, minden eddiginél szorosabb emberi kapcsolatot próbálunk kiépíteni. Szerelmek, évfolyamtársak, csapattársak, a régi, baráti társaság és lassan idősödő szüleink, valamint a tágabb család mellett a kollegiális viszonyok teljesen marginálisnak tűnnek. Különösen a fiatalok körében, akiknél a pályaválasztás során a legfontosabb, hogy jó fizetést kapjanak, illetve, hogy jó kilátásaik legyenek a szakmai fejlődésre. Fontos, hogy megoldható legyen az ingázás vagy az albérlet, nem árt, ha jó fej a főnök, de hogy milyenek lesznek a leendő munkatársak, az a pályakezdők szemében általában sokadrangú kérdés.
Első ránézésre meglepőnek tűnik, de ez a helyzet rövid időn belül radikálisan megváltozik és számos fiatal munkavállaló számára a kezdetben lényegtelennek tűnő munkahelyi kapcsolatok elsődleges fontosságú emberi kapcsolatokká válnak. Ez a jelenség alapvetően teljesen természetes.
Elvárások, csoportnormák és krízisek
A dolog ugyanúgy kezdődik, ahogyan az iskolában. Nap mint nap, reggeltől délutánig ugyanazokkal az emberekkel vagyunk összezárva, szabályozott körülmények között, világosan meghatározható célból. Ahogyan telnek a hetek és a hónapok, óhatatlanul megszokjuk a folyamatosan körülöttünk lévők társaságát, hétköznapi valóságunk részévé válnak, még azok is, akikkel nem szimpatizálunk. Csakhogy míg az iskolában kizárólag a mi dolgunk, lényegében magánügyünk, hogy miként és milyen eredményességgel tanulunk, a munkahelyen muszáj alkalmazkodnunk a többiekhez, együttműködni, mégpedig a csapat normái és elvárásai szerint. Ez pedig erősebb késztetést jelent a beilleszkedésre, mint amilyet az iskolákban éreztünk. Ahhoz, hogy képesek legyünk jól mozogni és helyet találni ilyen körülmények között is az adott közegben, főként jelentős önismeretre van szükségünk. Ha nincs vagy alig van rálátásunk saját működéseinkre, nehezebben igazodunk el a sokszínű és változékony külvilágban. A határok meghúzása és betartatása éppoly fontos, mint a megfelelő formában történő nyitás mások felé.
Miközben a munka hatékonyságát alapvetően rombolják, a kollegiális kapcsolatok jelentőségét mégis sokszor tovább erősítik a krízisek és konfliktusok. Beszélhetünk párunknak, szüleinknek, barátainknak munkahelyi kételyeinkről és sérelmeinkről, azokat igazán csak egy belsős, tehát egy jó kolléga fogja átlátni és megérteni. A technikai kérdések megoldásában, kisebb-nagyobb zűrök elsimításában valószínűleg szintén egy jó munkatárs lesz segítségünkre, és nem egy régi osztálytársunk vagy a nagymamánk. A munka miatt költözködő fiatalok esetében pedig teljesen természetes, hogy új, ismeretlen közegbe kerülve munkaidőn kívül is szívesen veszik rokonszenvesebb munkatársaik társaságát.
Míg az elhelyezkedésnél sokadrangú szempont, hogy milyenek lesznek a leendő munkatársak, a későbbiekben alapvető fontosságúvá válik, hogyan érezzük magunkat köztük. Ha kívülállónak, idegennek, magányosnak, akkor valószínűleg magas fizetés és szép szakmai kilátások mellett is az első adandó alkalommal felmondunk. Ha azonban befogadó, megtartó közegben érezzük magunkat, akkor lehet, hogy ahhoz még jobb ajánlatok ellenére is ragaszkodni fogunk.
Ösztönös folyamatok helyett tudatos önismeret
A munkahelyek rengeteg lehetőséget jelentenek az emberi kapcsolatok kialakulására, atomizálódó társadalmunkban pedig sokszor nem csak a fiatal munkavállalók, de a középkorú és idősebb korosztály körében is megfigyelhető, hogy legintenzívebb emberi kapcsolataikat a munkatársaikkal élik meg. Ahhoz, hogy megfelelően kapcsolódjunk embertársainkhoz és a megfelelő keretek között tartsuk velük a kapcsolatot, fontos, hogy kellően tudatosak legyünk. Ez legtöbbször lassú folyamat eredménye, főleg, ha önállóan igyekszünk kézbe venni életünk megfoghatatlan tényezőit. Viszont aligha érünk rá vesztegetni az időnket, így sokkal hatékonyabb, ha a megfelelő segítőhöz fordulunk.
Maguk a munkahelyek is törekszenek arra, hogy fejlesszék a team tagjainak kapcsolatait, javítsák együttműködésüket. Csapatépítőket, kommunikációs és önismereti tréningeket, szupervíziót szerveznek, a pályakezdők mellé mentorokat igyekeznek állítani. Ez nem csak a cég hatékonyságát növeli, de valós, emberi igényeket is kielégít. A Mental Spa önismereti központ vezetőknek és beosztottaknak egyaránt alapvető fontosságú önismereti lehetőségeket kínál, hogy jobban megismerhessük emberi- és munkahelyi kapcsolatainkat.