Mindenki máshogy indul el az önismeret útján: van, akinek egy jó időben érkező tanács, másnak egy bátor lépés, megint másnak egy orientáló beszélgetés adja meg a kezdő lökést. Olvass tovább, és ismerd meg ügyfelünk történetét, amelyből nem csak ő maga tanult sokat, de mindenki másnak is hasznára válhat.
Mit gondoltam mielőtt elkezdtem?
Féltem! Rendkívül féltem attól, hogyha segítségért fordulok, akkor bebizonyosodik az, hogy nincs rendben velem valami. Nem tudtam hova menjek, kiben bízzak, ki tudna segíteni. Megkérdeztem több ember véleményét, de egyik ajánlást sem éreztem magaménak, így az elhatározást követően megálltam és nem mentem tovább. Egy hosszan tartó rossz időszak közepette egyszer csak úgy gondoltam, hogy nem bírom tovább egyedül, segítségre van szükségem, mert összeroppanok. Ekkor kezdtem el keresgetni az interneten, amikor megtaláltam a Mental Spat. Nagyon magaménak éreztem, amit láttam, bevallom őszintén, először az Orientációs beszélgetés fogott meg, rögtön tudtam, hogy ennek adnom kell egy esélyt.
Foglaltam egy időpontot Anitához, de Anita beteg lett, és úgy éreztem, hogy ez egy jel, hogy mégsem ez az utam, viszont Anita levelének hangvétele visszahúzott. Új időpontot kerestünk, és végre sor került a beszélgetésre. Anitával nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot a közvetlensége miatt, és éreztem, hogy jó helyen vagyok. Éreztem a támogatást és azt, hogy nem baj, ha valami értem van, erre óriási szükségem volt. Miután Anitával túl voltunk a beszélgetésen, sajnáltam, hogy őt nem választhatom abban, hogy kísérjen az előttem álló úton. Kaptam tőle több személyi javaslatot, mindenki videóját végignéztem, de az e-mailjében egy dolog maradt meg nagyon, hogy szabadon válaszhatok, kivel indulok el. A javasolt személyek közül több embernél is azt éreztem, hogy tudnék velük dolgozni, de amikor foglalni próbáltam hozzájuk időpontot, láttam, hogy a beosztásommal nem kompatibilisek az ő időpontjaik, ezért tovább mentem és találtam valakit, akinek a videója rögtön megfogott. Pszichológus, akinek a péntek délutáni időpontok alkalmasak voltak. Tudtam már akkor is, hogy pszichológus segítségére van szükségem, és egy hosszú út előtt állok. Az autogén tréning – amit azóta napi szinten alkalmazok – rögtön felkeltette az érdeklődésem, és foglaltam Beához egy időpontot.
Majdnem egy éve dolgozom vele, és azt érzem, hogy megmentett. A segítségével megismertem magam, megtanultam látni, értékelni magam. Tudom, hogy miben vagyok jó, hogy mik azok a dolgok, amikben támogatásra szorulok, és már hagyom, hogy támogassanak. Tudom, hogy nem szégyen segítséget kérni, másra támaszkodni, más által többé válni, és nem gyengeség az, hogyha nem tudok mindent megcsinálni egyedül, mert nem kell mindent egyedül megcsinálnom. A terápia hatására egyre kevesebb dologtól félek, tudom, hogy ha valami nehéz, és végigmegyek a nehéz úton, attól több leszek.
Tudom, hogy az egyik „szupererőm”, hogy át tudom alakítani a rosszat jóra, mert az egész bennem játszódik le, tőlem függ, én hatok rá, mert mindez bennem megy végbe. Tudom, hogy egy erős ember vagyok, aki minden helyzetben megtalálja, hogy hogyan kell helyesen és jól viselkedni, de ami a legfontosabb: úgy, hogy ne okozzak csalódást magamnak, önazonos maradjak. Tudom, hogy a címkézés visszahúz, de valójában felszabadít, ha az ember tudja, hogy mivel van dolga, így sokkal könnyebben tud vele megküzdeni. Megtanultam, hogy mindenben van jó, és tudom, hogy attól még, hogy valami nehézséget okoz, attól válhatok különlegessé, többé. Tudom, hogy valamivel szembenézni, megismerni, megtanulni vele élni, szabaddá tesz. Tudom, hogy határt húzni félelmetes és nehéz, de rájönni, hogy határt tudtam húzni, az egy felemelő dolog.
Megtanultam, hogy ér másmilyennek lenni, hogy ahogy nekem is vannak nehézségeim, másnak is vannak, és ettől vagyunk mind különlegesek. Tudom, ha támogatjuk a másikat, hogy önmaga tudjon lenni, ő is támogatni fog minket abban, hogy mi is önmagunk lehessünk. Megtanultam, hogy ér magamat előrébb helyezni, hogy semmittevés és pihenés nélkül nem tudok magam lenni. Elkezdtem félre tenni a megfelelési kényszerem, tudom, hogy az egyetlen ember, akinek nem szabad nemet mondanom, az én magam vagyok. Tudom, hogy többször voltam már a kiégés állapotában, és azt is tudom, hogy még sokszor leszek, de már nem félek úgy tőle, mert tudom, hogy minél többször megyek bele, annál jobban tudom kezelni, annál rövidebb ideig tart, és minden egyes alkalommal egyre kevésbé engedem, hogy hasson rám.
Segítséget kérni nehéz dolog, de segítséget kérni bátor dolog, amit magadért teszel.
Hálás vagyok, azért amit a Mentál Spa-ban kaptam!
Hálás vagyok Beának, hogy segített megismerni, elfogadni és megszeretni magam – hosszú út előtt állunk még. Tudom, hogy minél mélyebbre megyünk, annál nehezebb lesz, de nem félek, mert nem vagyok egyedül, támogatást és figyelmet kapok. Tudom, hogy minél jobban megismerem magam, annál egyszerűbb lesz minden, mert önazonos lehetek.
Tudom, hogy minden ember hatással van a másikra, ahogy rám sokan hatást gyakorolnak, úgy azt is tudom, hogy én is hatok, ez egy körforgás, amely oda-vissza alapon működik.
Mertem segítséget kérni, és már tudom, hogy ettől nem kevesebb, hanem épp hogy több vagyok!