A művészetterápiák kapcsán ez a leggyakoribb kérdés, amit hallunk. Ez egyben a leggyakoribb tévhit is, hogy a művészetterápiákkal való önismerethez szükséges bármilyen előképzettség. Akármelyik ágát próbálnád ki, jó, ha tudod, hogy csak annyi a dolgod, hogy gyere, ahogy vagy, nem kell semmit hozni, készülni, tanulni, a folyamat során fel fogod felfedezni, hogy működik ez!
Mit jelent, hogy művészetterápia?
Ez az önismeretnek egy olyan ága, ahol művészeti alkotások segítségével nézünk rá aktuális helyzetünkre, hozzuk felszínre érzéseinket, esetleges tudatalatti gondolatainkat. Ilyenkor az alkotásokat – a folyamatot vagy a termékeket – önismereti céllal hozzuk létre, ebben különbözik attól, mintha csak „simán” festenénk, táncolnánk, zenét hallgatnánk… persze ezeknek az időtöltéseknek is nagyon sokszor van pozitív, megnyugtató, felszabadító hatása, ám önismereti folyamatként annyiban különbözik a helyzet, hogy ilyenkor megfigyeljük magát a folyamatot is vagy kielemezzük az elkészült alkotást. A művészetterápiának két iránya lehet, aktív, alkotó vagy passzív, befogadó. Az első esetben mi magunk készítjük az alkotást, például kollázst készítünk vagy szabadon mozgunk és utána kielemezzük ezt a folyamatot. A második lehetőség a passzív oldal, amikor az alkotás befogadása a cél és eközben figyelhetjük meg érzéseinket, gondolatainkat, esetleg szabad asszociációkkal is dolgozhatunk.
Néhány tévhit a művészetterápiával kapcsolatban
@mentalspa.hu Horváth Enikő egyéni és csoportos művészetterápiás foglalkozásaira be tudsz jelentkezni oldalunkon: https://mentalspa.hu/mentor/horvath-eniko/ #művészetterápia #HorváthEnikő #MentalSpa #önismeret #pszichológia ♬ eredeti hang – Mental Spa – Mental Spa
Maga az alkotás is sokféle lehet, a művészetterápiának rengeteg formája van: lehet képzőművészet, azaz festhetünk, rajzolhatunk, agyagozhatunk, készíthetünk kollázst; ezek az önismereti folyamatokban leggyakrabban használt irányzatok. De idetartozik az olvasás, a zene, a dráma/színház, illetve az egyre népszerűbb meseterápiák is. Szintén egyre többen próbálják ki a mozgásos, táncterápiás módszereket, melyek különösen segíteni tudnak a preverbális időszak sérüléseivel és elakadásaival, hiszen ebben a kisgyerekkori időszakban még nem tudtunk beszélni, így emlékeink is testérzetek és mozdulatok formájában raktározódhattak.
De hogyan is működik egy művészetterápiás alkalom?
Lehet egyéni folyamat is, mikor egyedül alkotsz egy mentor segítségével és vele értelmezitek a történteket. De ennél gyakoribb ebben a műfajban a csoportos foglalkozás, mert ilyenkor könnyebben tud működni egy alkalmon belül az alkotó és a befogadó részvétel is. Egy adott közös téma (például ilyen lehet egy jelenlegi elakadás, dilemma vagy egy általánosabb téma, mint a stressz) mentén kezdődik az alkotás, majd ennek elkészültével egyrészt a folyamatról is mesél az alkotó, másrészt tudatosítja, hogy neki milyen asszociációi vannak az elkészült alkotással kapcsolatban. Ez a legfontosabb rész, hogy megfigyelhetjük saját érzéseinket, amikre eddig esetleg nem láttunk rá vagy olyan gondolatainkat, melyek rejtve maradtak eddig a tudatalatti tartományban. Ebből már talán látszik, miért is nem is fontos tudni rajzolni vagy táncolni: hiszen a saját megéléseinket figyeljük meg és a saját magunk értelmezzük őket, így csak magunknak éljük át ezt a folyamatot, művészi értéke csak nekünk fontos.
Csoportban természetesen egy további lehetőség az egymás alkotásaira való szabad asszociáció, mely sokszor segíti az alkotót további értelmezések, lehetőségek felismerésében. Ez a csoport előre meghatározott és ismertetett keretei szerint zajlik, így az ítélet sosem megengedett, mindig egyes szám első személyben azt mesélheti el egy másik résztvevő, hogy rá hogyan hatott ez az alkotás. Bár ez a másik leggyakoribb félelem, hogy a többiek majd leszólják a munkánkat, ilyet még sosem láttunk megtörténni a foglalkozásokon és nem azért, mert nyilván ezt moderálnánk, hanem azért, mert ilyenkor mindenki megérzi, hogy ahogy ő maga is támogatást, érzékenységet igényel, így másoknak is ezt érdemes adnia.
Fontos lehet még az is, hogy az értelmezés mindig egyéni. Ha azt mondom, rajzoljatok egy virágot, természetesen mindenki másfélét fog rajzolni, ki cserepest, ki egy kertben nővőt, ki vágott virágot, ki ugyanolyanokból többet, ki sokfélét, színeseket vagy elszínűeket, van akinél lesznek hervadó virágot, másnál bimbók… és itt nincs semmiféle „nagykönyv”, ami alapján a csoportvezető elmondja, hogy te akkor most milyen problémában vagy és mi a lehetséges megoldás. Tehát az értelmezés szintén szubjektív, hiszen lehet, hogy a te családodban a sárga rózsa a szeretet jelképe, míg egy másik családban gyűlölték ezt a virágot valamiért, így ha ugyanazt is rajzoljátok, jelenthet teljesen mást. Tehát ez a módszer is abban segít, hogy megtaláld a te egyéni válaszaid a saját kérdéseidre.
A cikk szerzője Vass Anita, a Mental Spa szakmai vezetője